Szatmárcseke
Szatmárcseke
vissza

Kopjafás temető

A szatmárcsekei reformátustemető a messze földön híres csónak alakú fejfáiról. Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Egyesek szerint az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, mások szerint a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe, így a temetkezési szokások is ehhez igazodtak. Ami még különlegesebbé teszi ezt a temetőt, hogy a Szatmárcsekeiek évszázadok óta és ma is így temetkeznek.  
A temető őrzi Kölcsey Ferenc síremlékét. A költőt 1838. augusztus 25-én abba a családi kriptába temették. Azt beszélték, hogy Bécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette. Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas német a sírt kihantolta, de a koporsóban nem találtak felségsértést, hazaárulást bizonyító iratokat. 1856-ban valószínűleg közadakozásból, a nagyari Luby család kezdeményezésére egyszerű, derékba tört oszlopot emeltek a sír fölé, ami a költő életék tragikus végét jelképezte. 1938-ban végre nyugalomra talált az életében és holtában is hányatott sorsú költő: a mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványait, és a fehér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyezte örök nyugalomra.

Szatmárcseke
vissza

Kölcsey emlékház

Szatmárcseke a környék talán legismertebb települése, afféle nemzeti zarándokhely. Ismertségét elsősorban neves lakójának, Kölcsey Ferencnek köszönheti, aki 1815-től haláláig kisebb megszakításokkal a falu lakója volt. Több más műve mellett a család csekei ősi kúriájában írta 1823. január 22-én a Himnuszt. Az egykori kúria helyén ma művelődési ház áll, az udvaron Marton László Kölcseyt ábrázoló szobrával. 1965-ben az épület két termében állandó kiállítást rendeztek be a költő életéről, koráról, irodalmi, közéleti munkásságáról és műveinek utóéletéről, mely személyes relikviákat is tartalmaz. Az emlékház dísze a Kölcseyről készített egész alakos, életnagyságú kép, mely a közelmúltban került vissza a múzeumba.