Csenger
Csenger
vissza

Csengeri református templom

A Szamos bal partján, a Szatmári-síkságon fekvő település a XIII. század elejéről már ismert, és legkésőbb a XIV. század közepén fontos révátkelője volt, vámszedőhellyel együtt. A XV. század első harmadától mezővárosként emlegetett Csenger jelentőségére az is utal, hogy már a XIV. század közepétől gyakorta volt a megyei törvényszék helyszíne, s 1384–1506 között egyértelműen e település töltötte be Szatmár megye székhelyének a funkcióját.
Csenger a középkor derekán igen jelentős mezővárossá vált. Mezővárosi és megyeszékhelyi funkciói indokolttá tették a monumentális építkezésket. A Káta nemzetségből származó Csaholyi „Nagy” János, valamikor 1322 után – talán kedvezőbb fekvése miatt – Csengert szemelte ki a család (új) birtokközpontjául. Ennek megfelelően minél reprezentatívabb egyházat igyekezett emelni a faluban, amely épület méretei és minősége alapján ahhoz hasonlóan emelkedik ki a környező falvak templomai közül, ahogy maga Csenger is kitűnik e települések sorából; s kézenfekvőnek tűnik az is, hogy a kegyúr az új temploma számára minél előbb igyekezett megszerezni az önálló plébániai rangot.

Csenger országos hírű büszkesége, a koragótikus református templom, mely a XIV. században első felében épült. A jelentősebb méretű, keletelt templom alapvetően megőrizte középkori formáját. A templom falai téglából épültek, amely egy speciális építészeti eljárásnak köszönhetően páratlan látványt nyújt. Különösen az utca felől gyönyörű látvány arányos ritmusával, piros-fekete téglákból kirakott falának vibráló felületével, amely az Alföldön létezett monumentális téglaépítészet bizonyítéka. A templomhoz egy hatalmas, hatszögű hatemeletes templomtorony csatlakozik, Nyugati oldalán csúcsíves ajtó nyílik, melynek keretét idomtéglákból alakították ki. A csengeri templom több olyan sajátosságot ötvöz, amely a történeti Szatmár középkori egyházi építészetének specialitásai. Ilyen a vakolat nélküli, az égetett téglafal, vagy a hatszögletes torony.

A templom másik fő látványossága az 1745-ből származó népi reneszánsz motívumokban gazdag, festett kazettás deszkamennyezet. E falak között több zsinatot tartottak a reformátusok. Közülük a legfontosabb az 1576. évi volt, amelyet Méliusz Juhász Péter vezetett, aki a zsinat megbízásából összeállította a "csengeri hitvallás" néven ismertté vált téziseket. Ettől a zsinattól számítják a református egyház vallás uralomra jutását.