Kisvárda
Kisvárda
vissza

Kisvárdai vár

Kisvárdán áll az Alföld egyik legmonumentálisabb vára, amely a Váradi család ősi fészke volt.  A vár egy dicsőbb kor emlékét őrzi.


 „Többiziben volt a megye székhelye. A török pusztítások és szabadságharcok idején az üldözötteknek oltalmat, a fegyvereseknek pedig oltalmat adott” állnak ezek a sorok a vár falán elhelyezett emléktáblán. Mit is jelentenek ezek a szavak. Eredetileg az itt élők védelmét szolgálta a XV. században megindult várépítés. Mivel ez a vidék messze található a hegyektől, építőanyagául az agyagos talaj felhasználásával készített, kiégetett téglát választották. Ez adja a vár egyik különlegességét, mivel Gyula után a kisvárdai vár az Alföld második legnagyobb téglából épült vára. Az egész nagy területű várat mély vizesárok és mocsaras terep oltalmazta a váratlan lerohanástól. A XVI-XVII. század háborús évszázadai közvetlenül érintették Kisvárdát. Jelentős hadi szerepe földrajzi helyzetéből eredt, mivel falai a királyi Magyarország és a török árnyékában függetlenné váló Erdélyi fejedelemség közötti ütközőzónában emelkedtek. Ebben a korszakban a kővár védelmében Kisvárda Szabolcs vármegye központja, mely több ostromot is szerencsésen átvészelt. A vár 1990 óta a Nemzeti Örökség része, mint hazánk építészeti, történeti szempontból kiemelkedően fontos műemléke. A vár és a várszínpad napjainkban nemzetközi színházi rendezvények színhelye, többek között a minden nyáron megrendezett Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának. Az eseményen Erdélytől Kanadáig képviseltetik magukat a különböző határon túli magyar színházak társulatai.

Kisvárda
vissza

Rétköz múzeum

A Rétközi Múzeum Kisvárda egyik legfigyelemreméltóbb épületében, a volt zsinagógában, az egykori Vármúzeum jogutódjaként működő Rétközi Múzeum. A földszinten kizárólag néprajzi anyag található, amelynek gyűjtési helye a Rétköz, és amely jelenlegi elrendezésében ezt a – Múzeumnak is nevet adó – tájegységet szeretné reprezentálni.

A Rétköz a víz birodalma volt. A Tisza, mint ,,lüktető ér” hatol át a tájon, valaha ezer ér szaladt szét belőle. A földeket vizek borították az év nagy részében, az ember pedig alkalmazkodni kényszerült. A gazdálkodását, a közlekedését a mindennapi megélhetését a folyók szabta lehetőségekhez kellett igazítania. Az  ezredévnyi természet homogénné formálta az itt élő emberek etnográfiai karakterét és létrehozott egy olyan gazdasági, társadalmi és életmódbeli különállást és sajátosságot, amely a helyi, a rétközi identitás alapjává emelkedett. A mocsarak, sárrétek határánál véget ért a török időkben a hódítók hatalma, a vízi világ menedéket nyújtott, a falvak itt biztonságban átvészelhették a pusztítások korát. A vizeket már a XIX. század második felében megfékezték, megszelídítették, amely ennek a páratlan vízi világnak eltűnését okozta, azonban foltokban a Rétköz mind a mai napig őrzi ennek a letűnt kornak természeti értékeit. A Rétköz Múzeum ezt a világot tárja fel.