Nagykálló
Nagykálló
vissza

Harangod

A település elnevezéséről több feltételezést is olvashatunk, a legrégebbi legenda arról mesél, hogy ” az 1200-as években a mai Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva, mindent felégetve közelednek a tatárok, a lakosság élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve menekült a mocsárba. Amint a templomhoz érkeztek, megállította őket az öreg pap. -Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról! - mondta. Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és eveztek észak felé. Már közel jártak egy biztonságosnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor miért, miért nem, megbillent a tutaj, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban. Telt-múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói mocsarakkal körül vett 

kiemelkedésen, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél. Az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor mondogatták az öreg papnak: -Hallod Atya? Ott, arra szól a harangod! És azt a helyet, amely mellett a harang elmerült, így nevezik attól kezdve: Harangod.
                                                                                                                                                             (Bodnár István)


Harangod ma Nagykálló része, amely egy kultikus táborozó hellyé nőtt ki magát 1987 óta. Itt rendezik meg minden évben a Téka-tábort, amely hetedhét határon híres. A népművészeti tábornak lélek és szemléletformáló ereje van, hiszen ezeken a napokon a fiatalok részesei lehetnek egy ősi magyar életérzésnek és népi kultúrának. Harangod szimbóluma a Makovecz Imre tanítvány, Ekler Dezső által tervezett tánccsűr, amely akkora sikert aratott, hogy ennek mintájára épült fel az összes épület. Ezek a mesterművek teszik igazán varázslatossá ezt a helyet.

Nagykálló
vissza

Volt Vármegyeháza

Szabolcs vármegye központja eredetileg Nagykálló volt. Nagykálló kiemelt szerepet töltött be a kora újkorban, közigazgatási és várának köszönhetően védelmi funkciókat is ellátott. A magas rangú vármegye székhely a 18. század második felében egy impozáns és hatalmas vármegyeháza építését kezdeményezte, amely méltóvá teszi Nagykállót rangjához. Salvatore Aprilis olasz származású építőmester irányításával 1765-ben megkezdődött az egyetemes, barokk stílusú vármegyeháza építése, amely akkortájt Szabolcs vármegye egyik legszebb épülete volt. Ebben az épületben volt a vármegye tömlöce, itt zajlottak vármegye küldötteinek ülései egészen a dulalizmus koráig. Nyíregyháza a 18-19. században hihetetlen sebességgel emelkedett föl és vált Nagykálló riválisává. Végzetes következménnyel járt Nagykálló számára amikor nem csatlakozott a vasútépítési láz során az országos vasúthálózatra. Nyíregyháza fogadta a vasúti fővonalat, amely abban az időben egyet jelentet az ország gazdasági vérkeringésébe történő bekapcsolódással. A verseny ezzel eldőlt és hamarosan Nyíregyháza vette át megyeszékhelyi rangot. A megyeszékhely Nyíregyházára költöztetése után a Nagykállói vármegyeháza épületébe előbb kórház, majd ideg- és elmegyógyintézet költözött.