Nyírség

A tirpák örökség

Nyíregyháza múltjának gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, kezdetben Nyír néven állt itt falu. A török ide is halált és pusztítást hozott, letarolta, magával ragadta a falut és népét. A romlás évszázadainak elvonultával munkáskezekre volt szükség, akik a romokon új világot építenek. Így esett a választás a Békés vármegyében élő szlovákokra, akik Szarvasról elindulva új otthonra találtak. A tirpákság érkezésével valami megmozdult, a falu népe kezébe vette sorsát és az álmos kis poros település szárba szökkent. Az evangélikus templom és a mezővárosi rang megszerzése a jelképe annak az emberfeletti munkának, amit a tirpák örökség adott. A reformkorban a város levetette feudális láncait és az országban az elsők között váltotta meg magát. A vasút magával hozta a város felemelkedését és megyeszékhellyé válását. Nyíregyháza a 20. században óriási fellendülésen ment keresztül, amely napjainkig töretlenül halad. A város felvirágzása néhány nemzedék alatt a nyírségi csodák között a legnagyobb csoda.

 

A terek városa

Apró terek hálójában fekvő város, Nyíregyházát méltán illteti meg oly régóta a terek városa cím. A terek, mint a múlt egy-egy darabja, emléket állítanak és emlékezésre bírnak. A terek, mint a város és lakói kollektív emlékezetének bástyái. Barátságok bölcsője, régi szerelmek emléke, apának galambokat kergető fiára vetett büszke pillantásait idéző kövek és fák. Hőseink, halottaink, szellemóriásaink, történelmi traumáink és dicsőségünk lenyomatai, büszkeségünk, identitásunk forrásának jelképei. Huszárok, sárkányölő hősök, az elnyomók ellen lázadók, gyönyörű múzsák és Vénuszok, írók, költők, festők, nemzetünk nagyjai, a legnagyobb magyarok emlékezete itt fut össze.

 

A virágzó város

A dualizmus korában lüktető, pezsgő várossá növi ki magát Nyíregyháza. Kaszinók, szalonok, báltermek, színház, nyüzsgő terek szerte mindenhol, virágzik a város. A trianoni határmegvonás óta fontos kultúrmissziót tölt be itt a végeken. Nyíregyháza volt Krúdy Gyula ihletet adó oázisa, Váci Mihály imádott szőke városa, itt született Benczúr Gyula, korának egyik legnagyobb festője. Sipkay Barna híres, publicista író szintén ezer szállal kötődött ehhez a városhoz.

 

A nyíri mese világa

„Egy nagy darab nemzeti történelem a Nyírség. Itt pusztult el a legtöbb régi uraság, itt váltotta fel a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, legderekabb új birtokos osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát az új gazda, mert  szeretett alatta üldögélni, a komondorok szinte érthető magyar nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a magyar nap ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa, hogy vadmagyarrá lesz az is, akinek az apja még nem tudott magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével. Muzsikus cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő a világra jön. Fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar világ; a kenyérnek illata, a víznek folyása, a hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jószaga, a falusi harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait szent tiszteletben tartják e tájon.”
(Krúdy Gyula, 1916)

 

Ahol megtörtént a Csoda

„1696-ik évi november 4-én (mely nap vasárnapra esett) Eőry Mihály nevű földmíves szentmise közben egyszerre észreveszi, hogy ezen a képen az Isten Anyja mindkét szeméből könyek bőségesen folynak; eltelve csodálattal a rendkívüli esemény fölött, csakhamar figyelmesekké teszi a körülállókat, kik késedelem nélkül hozzá jövén ugyanezt csodálják és hogy azt látták, arról későbbiekben bizonyságot is tettek. Ezen szentkép szüntelenül, minden megszakítás nélkül 14 teljes napon át sűrű könyeket hullatott annyira, hogy ezen szokatlan csodának a hire nemsokára az egész környéken elterjedt és a nép különféle helyekről e nagy látványosságra nagy tömegekben összegyült; a szent könyeket selyem és vászon szövetdarabokkal felfogta és azokat, mint kincset magával haza vitte… Miután pedig a lehető legszorgosabb vizsgálat után semmi gyanusat nem vehetett észre, az összes jelenlévők - katholikusok ugy, mint a nem katholikusok - a tényt egyhangulag csodának nyilvánitották és természetfölöttinek ismerték el.…..Az oly annyira szokatlan ténynek megerősitéséhez nagyban hozzájárult még az is, hogy habár az 1696-ik évi december 8-án Pócs faluban és az egész környéken oly nagy hideg volt, hogy a sz. mise alatt a bor és a víz a kehelyben megfagyott, mégis a sz. könyek nem szüntek meg a legtisztábban folyni…..Végre emlitésre méltó azon körülmény is, hogy épen azon időben, mikor a mária-pócsi sz. kép Bécsben nyilvános tisztelet tárgyát képezte, a páratla nagy hős Szavoyai Jenő főherceg, fényes győzelmet aratott a törökök fölött Magyarországban Zentánál. 
A kegykép csodájának jegyzőkönyvéből
Eger 1698. évi január hó 2