Nyíri mezőség

Ahol az út kezdődik...

A föld errefelé mindenütt a múlt örökségét őrzi. A holtágak között a múlt monumentumai nőnek az ég felé, ahol még érezni a hely szellemét, a történelmet formáló erőket. A Kárpát-medencében letelepülő magyar törzsek elsőként vették birtokba ezt a vidéket, ahol vezéri szálláshelyül Szabolcs településen egy hatalmas fatörzsekből álló, rekeszes szerkezetűre formált és földdel kitöltött védőfallal körülvett várat emeltek. A IX-X. században épített Szabolcsi földvár Közép-Európa egyik legimpozánsabb és legnagyobb földvára, amely nemzeti emlékhely. Az alföldi földvárak a történelem viharaiban csaknem mind elenyésztek, s az hogy ez ma is megvan, felbecsülhetetlenné teszi. Szabolcs, hatalmas várával Szabolcs vármegye központja volt már a kezdetekben. Szabolcsot az 1092. május 20-án megtartott egyházi zsinat és törvényhozó országgyűlés tette mindörökké híressé, amelyen maga Szent László is jelen volt.

 

A holtágak szövevényében

A Nyíri Mezőség tenyérnyi része Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati szegletének. Ez a föld átmenet a Nyírség és az alföldi puszta világa között. Ennek a kettőségnek a lenyomata jelen van a települések hálóján, a népi kultúrában és az emberek lelki alkatán. A nyírségi homok és a puszták árnyékában formálódó vidéken tette meg első lépést Széchenyi István a Tisza szabályozásában. Ennek emlékét őrzi a táj, amely azóta a holtágak szövevényében fekszik. A vidéket az anyameder, a lefűződött kanyarulatok hálója és a partjaikat borító galériaerdők sűrűje határozza meg. Az ártér máig őrzi az Alföld ősi, vízjárta világának vadregényes arcát.