Tákos
Tákos
vissza

Tákosi református templom

XVIII. századi népi építészet kimagasló művészeti alkotása a tákosi templom, amelyet a „mezítlábas Notre Dame-nak” is neveznek. Alaprajzán és építési technikáján felfedezhetőek a középkori hagyományok, azonban a barokk már jelen van a templom díszítésében. Ez a megoldás a vidéken sokáig élő középkori tradícióknak és annak építési technológiáinak köszönhető. 1784-ben bővítették nyugat felé az épületet, így nyerte el mai formáját. A templom hajója egyszerű kiképzésű, viszont síkmennyezetét ötvennyolc különböző díszítésű kazettából álló, virágos rét hangulatát árasztó deszkaborítás fedi, mely a templom építéséről, megrendelőjéről és alkotójáról is tájékoztat. A karzat mellvédjét a tákosi hívek egy másik gyülekezettől kapták ajándékba. A berendezési tárgyak közül kiemelkedik a papi szék és a szószék. A falu nemesi családjai a templom legelső soraiban saját széket készíttettek maguknak, többek között Buday László és Dancs Imre. Az eredeti, 16 méter magas, szoknyás, galériás és vízcsendesítővel ellátott harangtornyát 1767-ben készítette Lukács János ácsmester. A mai torony a fazsindellyel lefedett harangtorony, mely a templom nyugati mellett áll.