Márokpapi
Márokpapi
vissza

Márokpapi református templom

A szabadon álló, keletelt egyhajós, torony nélküli, egyenes záródású, keresztboltozatos szentéllyel rendelkező kora gótikus épületet Szűz Mária tiszteletére szentelték. A templom az 1332-35. évi pápai tizedjegyzékben már szerepel. A XVII. században a kálvinisták használták. A nyugati homlokzati főbejárat gótikus, csúcsíves, profilos kőkerettel és szemöldökgyámos nyílással látható. A sík deszkamennyezetes hajóból félköríves diadalív vezet a keresztboltozatos szentélybe. A boltozat egyszerűen hornyolt, gúla idomú konzolokról futó bordái zárókőben találkoznak. Az 1678-ban tartott zsinaton tiltotta meg Nógrádi Mátyás püspök a papoknak a tubákolást és a pipázást, 1775-ben a hívek lemeszelték a középkori falképeket. A szentély északi falában lóhereíves szentségfülkét találunk, amelybe 1812-ben Lipcsey Józsefné epitáfiumát helyezték el. A hajó sarkain egy-egy átlós, kétlépcsős támpillér áll. Az épületet 1857 és 1902 között többször javították, átalakították az ablaknyílásokat. A templom falképei az 1999-ben elkezdett restaurálás során kerültek elő. A templom nyugati homlokzata előtt áll a XVIII. században épült, tizenöt méter magas, a XIX. század második felében megújított harangtorony, melynek harangját 1791-ben öntötték.